Generációk a svájci munkaerőpiacon: tudnivalók

A generációk munkaerőpiaci szerepéről szóló adatok elsősorban azt mutatják, hogyan változik a korosztályok súlya a dolgozó vagy állást kereső népességen belül. Nem mondják meg, hogy egy adott életkorú jelentkező milyen eséllyel kap állást, vagy hogyan dolgozik. Svájcban a változás egyik történeti példája a babyboomerek arányának alakulása: részesedésük 1995-ben 46,0%-kal tetőzött, majd 2010-ben az X generáció megelőzte őket a munkaerőpiacon. (Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal, BFS)

Miről szól a generációk munkaerőpiaci kérdése?

A kérdésnek két része van: milyen arányban vannak jelen a különböző korosztályok a munkaerőpiacon, és hogyan értelmezhető az együttélésük a munkahelyeken. Az első statisztikai kérdés. A másodikhoz a létszámadatokon túl a konkrét munkakör, a munkaszervezés és az együttműködés vizsgálata is szükséges.

A jobs.ch generációkról szóló cikke öt generáció egyidejű jelenlétét emeli ki a svájci munkaerőpiacon. A generációs elnevezések között a Silent Generation, a babyboomerek, az X generáció, az Y generáció — más néven Millennials — és a Z generáció szerepel.

Ezeket a címkéket azonban nem célszerű munkavállalói személyiségtípusként kezelni. Egy generációhoz tartozásból önmagában nem következik a digitális jártasság, a vezetői alkalmasság, a tanulási hajlandóság vagy a munkával kapcsolatos elvárás. A korosztályos megoszlás értelmezését ezért külön kell választani az egyéni képességek megítélésétől.

Ugyanez vonatkozik a generációs különbségekről szóló állításokra is. Ha egy cikk szerint valamely korosztály másként viszonyul a munkához, mint egy másik, az olvasónak azt kell mérlegelnie, milyen adat támasztja ezt alá: létszámstatisztika, véleményfelmérés vagy pusztán értelmezés.

Mit mutat a korosztályok súlyának változása?

A BFS történeti adatai szerint a babyboomerek munkaerőpiaci aránya 1995-ben érte el csúcspontját, 46,0%-kal. Az X generáció 2010-ben előzte meg őket. Ez a korosztályok egymáshoz viszonyított súlyának változását mutatja, nem az álláskeresésre vagy a munkajogra vonatkozó szabály módosulását. (BFS)

Az arány és a létszám nem ugyanaz. Egy csoport részesedésének csökkenése önmagában nem bizonyítja, hogy ugyanilyen mértékben csökkent a csoportba tartozó dolgozók száma. Az arány értelmezéséhez a teljes vizsgált népesség nagyságát is figyelembe kell venni.

A nagyobb részesedésből nem következik jobb munkaerőpiaci helyzet. Ahhoz, hogy az elhelyezkedési lehetőségekről, a keresetekről vagy a munkafeltételekről lehessen beszélni, ezeket közvetlenül vizsgáló adatokra van szükség.

A generációk jelenléte nem azonos a munkaerőhiány magyarázatával sem. Egy korosztályos megoszlásból nem lehet önmagában megállapítani, mely szakmákban hiányoznak dolgozók, vagy milyen lépéseket kellene tenniük a vállalatoknak.

Miért lehet ez fontos a Svájcban élő magyaroknak?

Álláskeresőként a generációs adatok támpontot adhatnak a svájci munkaerőpiacról alkotott kép értelmezéséhez. Egy országos korosztályos arányt azonban nem célszerű saját felvételi esélyként értelmezni. Abból, hogy egy generáció nagy csoportot alkot, még nem következik, hogy egy adott állásnál előnyben részesítik.

Az álláshirdetés megítélésénél ezért a konkrét követelményekre célszerű összpontosítani: milyen feladatokat kell ellátni, milyen tudást várnak el, és milyen munkafeltételeket kínálnak. A generációs címke nem helyettesíti ezek összevetését a jelentkező tapasztalatával.

Már dolgozóként ugyanez a különbségtétel segíthet egy munkahelyi helyzet értelmezésében. Például eltérő kommunikációs vagy visszajelzési igények esetén hasznosabb a konkrét elvárásokat tisztázni, mint automatikusan életkori magyarázatot adni a nézeteltérésre.

A magyar háttér önmagában nem indokol külön következtetést ezekből az országos adatokból. Az általános svájci megoszlás nem azonos a Svájcban élő magyar munkavállalók korösszetételével, és nem ad külön választ az elhelyezkedési lehetőségeikre.

Milyen adatokat kell még ellenőrizni?

Egy generációkról szóló statisztika használatakor először azt kell megnézni, melyik évre vonatkozik az adat. A cikk megjelenésének ideje és a bemutatott statisztika időszaka két különböző információ. Egy történeti arány nem értelmezhető automatikusan a jelenlegi helyzet leírásaként.

A következő kérdés az, hogy kiket számolnak. A gazdaságilag aktív népesség német megnevezése Erwerbsbevölkerung, a foglalkoztatottaké Erwerbstätige. Az adat értelmezéséhez a forrásban használt népességkört kell követni; a megnevezéseket nem szabad felcserélni.

A munkaerő-piaci részvétel, illetve az Erwerbsquote keresésekor azt is tisztázni kell, mi a százalék alapja. Más kérdés, hogy egy generáció mekkora részt ad a teljes vizsgált népességből, és más az, hogy az adott generáció tagjai közül hányan vesznek részt a munkaerőpiacon.

Végül a földrajzi és szakmai hatókör is számít. Országos adatból nem következik automatikusan egy kanton, ágazat vagy vállalat összetétele. Generációk összehasonlításánál pedig a születési évhatárokat is meg kell nézni, hogy valóban azonos csoportok kerüljenek egymás mellé.

Mi következik ebből a gyakorlatban?

A generációs adatok akkor használhatók jól, ha a kérdéshez illő következtetéseket vonnak le belőlük. A korösszetétel változásának bemutatására megfelelőek; az egyéni álláskeresési esélyek, a bérek, a nyugdíjkorhatár vagy a nyugdíj utáni munkavégzés feltételeinek meghatározására önmagukban nem.

Konkrét döntés előtt ezért a döntéshez tartozó információt kell keresni. Álláskeresésnél a munkakör követelményeit, munkahelyi együttműködésnél a résztvevők elvárásait, szabályozási kérdésnél pedig az adott helyzetre vonatkozó szabályt. Így a generációs nézőpont háttér marad, és nem válik az egyénről szóló előzetes ítéletté.

Források

• Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal (BFS) — Generációk a munkaerőpiacon

• jobs.ch — Generációk a svájci munka világában